beugró

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛuɡroː]

Főnév

beugró

1. (vadászat) A kerítés külső részéhez épített mesterséges domb, amelyről könnyen beugrik az állat a birtokra, de kiugrani már nem tud. Vadaskerteknél, illetve olyan helyen alkalmazzák (legálisan vagy illegálisan), ahol a birtok mellett a környező terület erdő, rét, legelő, amelyekben gazdag vadállomány él.

Ragozás

beugró ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	beugró	beugrók
tárgyeset	beugrót	beugrókat
részes eset	beugrónak	beugróknak
-val/-vel	beugróval	beugrókkal
-ért	beugróért	beugrókért
-vá/-vé	beugróvá	beugrókká
-ig	beugróig	beugrókig
-ként	beugróként	beugrókként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	beugróban	beugrókban
-on/-en/-ön	beugrón	beugrókon
-nál/-nél	beugrónál	beugróknál
-ba/-be	beugróba	beugrókba
-ra/-re	beugróra	beugrókra
-hoz/-hez/-höz	beugróhoz	beugrókhoz
-ból/-ből	beugróból	beugrókból
-ról/-ről	beugróról	beugrókról
-tól/-től	beugrótól	beugróktól

beugró birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	beugróm	beugróim
a te	beugród	beugróid
az ő/ön/maga az önök/maguk	beugrója	beugrói
a mi	beugrónk	beugróink
a ti	beugrótok	beugróitok
az ő	beugrójuk	beugróik

Melléknév

beugró

Etimológia

beugrik folyamatos melléknévi igeneve.