blamál

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈblɒmaːl]

Ige

blamál

  1. Szavaival, viselkedésével szégyent hoz valakire. [1]

Etimológia

A blamíroz igéből keletkezett képzőcserével (-íroz → +‎ -ál). [2]. Ez pedig a német blamieren szóból.

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6  
  2. ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6  
A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=blamál&oldid=2749168”