bontás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

bontás

  1. Építményt elbontanak.
  2. Kapcsolatot megszakít.

Etimológia

bont + -ás

Fordítások

Ragozás

bontás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bontás bontások
tárgyeset bontást bontásokat
részes eset bontásnak bontásoknak
-val/-vel bontással bontásokkal
-ért bontásért bontásokért
-vá/-vé bontássá bontásokká
-ig bontásig bontásokig
-ként bontásként bontásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bontásban bontásokban
-on/-en/-ön bontáson bontásokon
-nál/-nél bontásnál bontásoknál
-ba/-be bontásba bontásokba
-ra/-re bontásra bontásokra
-hoz/-hez/-höz bontáshoz bontásokhoz
-ból/-ből bontásból bontásokból
-ról/-ről bontásról bontásokról
-tól/-től bontástól bontásoktól
bontás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bontásom bontásaim
a te bontásod bontásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bontása bontásai
a mi bontásunk bontásaink
a ti bontásotok bontásaitok
az ő bontásuk bontásaik