bontás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbontaːʃ]

Főnév

bontás

1. Építményt elbontanak.
2. Kapcsolatot megszakít.

Etimológia

bont +‎ -ás

Fordítások

Tartalom

német: Zerlegung (de) nn

Ragozás

bontás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bontás	bontások
tárgyeset	bontást	bontásokat
részes eset	bontásnak	bontásoknak
-val/-vel	bontással	bontásokkal
-ért	bontásért	bontásokért
-vá/-vé	bontássá	bontásokká
-ig	bontásig	bontásokig
-ként	bontásként	bontásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bontásban	bontásokban
-on/-en/-ön	bontáson	bontásokon
-nál/-nél	bontásnál	bontásoknál
-ba/-be	bontásba	bontásokba
-ra/-re	bontásra	bontásokra
-hoz/-hez/-höz	bontáshoz	bontásokhoz
-ból/-ből	bontásból	bontásokból
-ról/-ről	bontásról	bontásokról
-tól/-től	bontástól	bontásoktól

bontás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bontásom	bontásaim
a te	bontásod	bontásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bontása	bontásai
a mi	bontásunk	bontásaink
a ti	bontásotok	bontásaitok
az ő	bontásuk	bontásaik