borít

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈboriːt]

Tárgyas ige

borít

  1. betakar
  2. burkol
  3. kiönt (az asztalra borít)

Etimológia

Egy ótörök *buru/bürü szóból, vö. modern török bürümek.

Származékok

Fordítások

Ragozás