brújula

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Spanyol

Kiejtés

  • IPA: /ˈbɾuxula/, [ˈbɾu.xu.la]

Főnév

brújula nn (többes szám brújulas)

  1. iránytű

Etimológia

Az olasz bússola szóból.