briganti

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbriɡɒnti]

Főnév

briganti

1. (pejoratív, régies) útonálló, rabló
2. (pejoratív) gazember

Etimológia

olasz, vö. brigante

Ragozás

briganti ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	briganti	brigantik
tárgyeset	brigantit	brigantikat
részes eset	brigantinak	brigantiknak
-val/-vel	brigantival	brigantikkal
-ért	brigantiért	brigantikért
-vá/-vé	brigantivá	brigantikká
-ig	brigantiig	brigantikig
-ként	brigantiként	brigantikként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	brigantiban	brigantikban
-on/-en/-ön	brigantin	brigantikon
-nál/-nél	brigantinál	brigantiknál
-ba/-be	brigantiba	brigantikba
-ra/-re	brigantira	brigantikra
-hoz/-hez/-höz	brigantihoz	brigantikhoz
-ból/-ből	brigantiból	brigantikból
-ról/-ről	brigantiról	brigantikról
-tól/-től	brigantitól	brigantiktól

briganti birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	brigantim	brigantijaim
a te	brigantid	brigantijaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	brigantija	brigantijai
a mi	brigantink	brigantijaink
a ti	brigantitok	brigantijaitok
az ő	brigantijuk	brigantijaik