Ugrás a tartalomhoz

buflomedil

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
buflomedil
Names
Preferred IUPAC name
4-(Pyrrolidin-1-yl)-1-(2,4,6-trimethoxyphenyl)butan-1-one
Identifiers
3D model (JSmol)
ChEMBL
ChemSpider
UNII
  • InChI=1S/C17H25NO4/c1-20-13-11-15(21-2)17(16(12-13)22-3)14(19)7-6-10-18-8-4-5-9-18/h11-12H,4-10H2,1-3H3 checkY
    Key: OWYLAEYXIQKAOL-UHFFFAOYSA-N checkY
  • InChI=1/C17H25NO4/c1-20-13-11-15(21-2)17(16(12-13)22-3)14(19)7-6-10-18-8-4-5-9-18/h11-12H,4-10H2,1-3H3
    Key: OWYLAEYXIQKAOL-UHFFFAOYAG
  • O=C(c1c(OC)cc(OC)cc1OC)CCCN2CCCC2
Properties
C17H25NO4
Molar mass 307.38 g/mol
Pharmacology
C04AX20 (WHO)
Except where otherwise noted, data are given for materials in their standard state (at 25 °C [77 °F], 100 kPa).
checkY verify (what is checkY☒N ?)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbuflomɛdil]

Főnév

buflomedil

  1. (gyógyszertan) A buflomedil egy perifériás értágító hatású vegyület, amelyet elsősorban az alsó végtagi artériás keringési zavarok kezelésére alkalmaztak. A 20. század második felében Franciaországban fejlesztették ki, és főként Európában használták évtizedeken keresztül. Bár terápiás alkalmazása kezdetben ígéretesnek tűnt, a későbbi farmakovigilanciai vizsgálatok komoly biztonsági kockázatokra derítettek fényt, különösen neurológiai és kardiális mellékhatások tekintetében.


2. Kémiai jellemzők

  • IUPAC-név: N-(butan-3-yl)-2-(2,3,4-trimethoxyphenyl)acetamide
  • Molekulaképlet: C₁₇H₂₆N₂O₄
  • Molekulatömeg: 322,4 g/mol
  • Szerkezet: A buflomedil aromás és alifás részeket is tartalmaz; a trimetoxifenil gyűrűhöz egy acetamid származék kapcsolódik.

A molekula vízoldékonysága közepes, és jellemzően orálisan vagy intravénásan alkalmazták. Farmakológiailag aktív formája a szabad bázis vagy a hidroklorid-só.


3. Hatásmechanizmus

A buflomedil hatása összetett és többféle élettani folyamatot is érint:

  • α-adrenerg receptor antagonizmus: A buflomedil gátolja az α1-adrenerg receptorokat, különösen a perifériás erek simaizomzatában. Ez értágulathoz vezet, javítva a véráramlást.
  • Kalciumcsatorna-gátlás: Képes befolyásolni a sejten belüli kalciumáramlást, ami hozzájárul a vaszkuláris simaizmok relaxációjához.
  • Rheológiai hatások: A gyógyszer javíthatja a vörösvértestek deformálhatóságát, csökkentheti a vér viszkozitását, valamint elősegítheti a mikrocirkulációs áramlást.
  • Metabolikus hatások: Csökkenti a szöveti hipoxiát és elősegíti az ATP-termelést az iszkémiás területeken.

Ezek a hatások együttesen javítják az artériás keringést, különösen perifériás artériás betegség (PAD) esetén.


4. Terápiás javallatok

A buflomedilt főként a következő állapotok kezelésére alkalmazták:

  • Kritikus végtagi iszkémia
  • Claudicatio intermittens (járás közbeni fájdalom a lábakban)
  • Raynaud-szindróma
  • Diabéteszes mikroangiopátia (korlátozottan)

A kezelés célja a tünetek enyhítése, a keringés javítása, illetve a trofikus fekélyek megelőzése vagy gyógyítása volt.


5. Farmakokinetika

  • Felszívódás: Orális beadás után gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból.
  • Maximális plazmakoncentráció: kb. 1–2 óra múlva éri el.
  • Biológiai hasznosulás: kb. 60–80%.
  • Fehérjekötődés: mérsékelt (40–60%).
  • Metabolizmus: Hepatikus úton történik, főként oxidációval és demetilezéssel.
  • Eliminációs felezési idő: kb. 2–4 óra.
  • Kiválasztás: főként a vesén keresztül, metabolit formájában.


6. Alkalmazás módja és adagolás

A buflomedilt orálisan (tabletta formájában) és parenterálisan (intravénás vagy intramuszkuláris injekcióként) alkalmazták.

  • Szokásos orális adag: napi 600–900 mg, elosztva 2–3 részletben.
  • Intravénás adag: 100–200 mg naponta, infúzió formájában, különösen akut állapotokban.

Az adagolást mindig a beteg klinikai állapota, életkora, veseműködése és más betegségei szerint kellett egyénileg beállítani.


7. Mellékhatások

A buflomedil használata során jelentős számú mellékhatást figyeltek meg, főként idegrendszeri és kardiovaszkuláris jellegűeket:

a) Központi idegrendszeri mellékhatások

  • Szédülés
  • Fejfájás
  • Zavartság
  • Görcsrohamok (súlyos esetekben)
  • Átmeneti eszméletvesztés

b) Kardiális mellékhatások

  • Bradycardia
  • Hypotonia
  • Arrhythmia
  • QT-megnyúlás
  • Szívmegállás (ritkán, túladagolásnál)

c) Emésztőrendszeri

  • Hányinger
  • Hányás
  • Hasmenés
  • Emésztési zavar

d) Bőr és allergiás reakciók

  • Kiütések
  • Viszketés
  • Angioödéma (nagyon ritkán)


8. Túladagolás és toxicitás

Buflomedil-túladagolás súlyos, akár életveszélyes állapotot is eredményezhet:

  • Neurológiai tünetek: eszméletvesztés, epilepsziás görcsök
  • Szívmegállás: különösen intravénás túladagolás esetén
  • Hypotonia és bradycardia: nehezen reagálnak standard újraélesztési intézkedésekre

Kezelés: nincs specifikus antidotuma. Tüneti és szupportív terápiát alkalmaznak (pl. intubáció, keringéstámogatás, görcsoldók).


9. Ellenjavallatok

  • Súlyos szívritmuszavar
  • Akut szívelégtelenség
  • Súlyos máj- vagy vesekárosodás
  • Görcskészséggel járó betegségek
  • Terhesség és szoptatás (óvatos mérlegelés szükséges)
  • Allergia a hatóanyagra


10. Gyógyszerkölcsönhatások

  • CYP-enzimek által metabolizált szerek: májenzimek gátlásával vagy indukciójával kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel.
  • QT-megnyúlást okozó szerek: fokozott aritmiás kockázat.
  • Központi idegrendszeri szerek: fokozott szedáció, zavartság.
  • Vérnyomáscsökkentők: aditív hipotenzív hatás.


11. Szabályozás és betiltás

A buflomedil forgalmazását 2011–2013 között az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és több nemzeti hatóság visszavonta a piaci engedélyből. A döntést a következő okok indokolták:

  • Nem megfelelő terápiás haszon/kockázat arány
  • Súlyos neurológiai és kardiális mellékhatások
  • Gyakori túladagolások, különösen parenterális alkalmazás során
  • Elégtelen biztonsági információk a betegekkel történő kommunikáció során

Az Európai Unió mellett több más ország is követte ezt a példát, így mára a buflomedil szinte teljesen eltűnt a terápiás gyakorlatból.


12. Jelenlegi helyzet

  • Gyógyszerként: A legtöbb országban már nem engedélyezett.
  • Kutatásban: Egyes laboratóriumokban még vizsgálják a mikrocirkulációs hatásait, de klinikai alkalmazása már nem javasolt.
  • Alternatívák:
    • Cilostazol
    • Naftidrofuril
    • Pentoxifyllin
    • Prostaglandin-analógok
    • Katéteres angioplasztika


13. Összegzés

A buflomedil egykor ígéretes perifériás értágító volt, amelyet krónikus alsó végtagi iszkémiás kórképekben használtak. Hatásmechanizmusa több ponton beavatkozott a vaszkuláris tónus és a mikrokeringés szabályozásába. Azonban a súlyos mellékhatások – főleg a neurológiai és szív-érrendszeri kockázatok – miatt már nem tekinthető biztonságos terápiás opciónak. Az EMA és más hatóságok a forgalomból való kivonás mellett döntöttek, és ma már inkább korszerűbb, biztonságosabb szerek állnak rendelkezésre a perifériás keringési zavarok kezelésére.


Fordítások

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=buflomedil&oldid=3519329”