bunkó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbuŋkoː]

Főnév

bunkó

1. Durván megmunkált, hosszú fadarab, amellyel állatokat vagy embereket lehet leütni.

Fordítások

Tartalom

afrikaans: knuppel (af) angol: club (en) arab: هِرَاوَة‎ (ar) nn (hirāwa) bolgár: сопа (bg) nn (sopa), тояга (bg) nn (tojaga) cseh: kyj (cs) hn, klacek (cs) hn, obušek (cs) hn észt: nui (et) finn: nuija (fi) francia: gourdin (fr) hn görög: ρόπαλο (el) (rópalo) grúz: კეტი (ka) (ḳeṭi), კომბალი (ka) (ḳombali), ხელკეტი (ka) (xelḳeṭi) héber: אַלָּה‎ (he) nn (alá), נַבּוּט‎ (he) hn (nabút) holland: knuppel (nl) hn japán: 棒 (ja) (ぼう, bō), 棍棒 (ja) (こんぼう, konbō) katalán: bastó (ca) hn kínai: 棒 (zh) (bàng), 棍棒 (zh) (gùnbàng) komi zürjén: нӧш (nöš) koreai: 쇠몽둥이 (ko) (soemongdung-i), 철퇴 (ko) (cheoltoe) (鐵槌) kurd: kaşok (ku) hn

latin: fūstis (la) hn, matia (la) nn lengyel: maczuga (pl) nn lett: milna (lv) nn, vāle (lv) nn navahó: tsihał (nv) német: Keule (de) nn, Bengel (de) hn norvég: klubbe (no) nn olasz: clava (it), bastone (it) hn orosz: дубинка (ru) nn (dubinka), дубина (ru) nn (dubina) örmény: մահակ (hy) (mahak), գուրզ (hy) (gurz), լախտ (hy) (laxt) perzsa: چماق‎ (fa) (čomâq), باتون‎ (fa) (bâtun), چنبه‎ (fa) (čombe) portugál: clava (pt) nn román: bâtă (ro) nn spanyol: bastón (es) hn, garrote (es) hn svéd: klubba (sv) kn szundanéz: panakol (su) szuahéli: rungu (sw) udmurt: нушы (udm) (nušy)

Ragozás

bunkó ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bunkó	bunkók
tárgyeset	bunkót	bunkókat
részes eset	bunkónak	bunkóknak
-val/-vel	bunkóval	bunkókkal
-ért	bunkóért	bunkókért
-vá/-vé	bunkóvá	bunkókká
-ig	bunkóig	bunkókig
-ként	bunkóként	bunkókként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bunkóban	bunkókban
-on/-en/-ön	bunkón	bunkókon
-nál/-nél	bunkónál	bunkóknál
-ba/-be	bunkóba	bunkókba
-ra/-re	bunkóra	bunkókra
-hoz/-hez/-höz	bunkóhoz	bunkókhoz
-ból/-ből	bunkóból	bunkókból
-ról/-ről	bunkóról	bunkókról
-tól/-től	bunkótól	bunkóktól

bunkó birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bunkóm	bunkóim
a te	bunkód	bunkóid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bunkója	bunkói
a mi	bunkónk	bunkóink
a ti	bunkótok	bunkóitok
az ő	bunkójuk	bunkóik

Származékok

• bunkós

Melléknév

bunkó (középfok bunkóbb, felsőfok legbunkóbb)

1. (szleng) Faragatlan, neveletlen (ember).

További információk

• bunkó - Értelmező szótár (MEK)
• bunkó - Etimológiai szótár (UMIL)
• bunkó - Szótár.net (hu-hu)
• bunkó - DeepL (hu-de)
• bunkó - Яндекс (hu-ru)
• bunkó - Google (hu-en)
• bunkó - Helyesírási szótár (MTA)
• bunkó - Wikidata
• bunkó - Wikipédia (magyar)