címer
Megjelenés

Kiejtés
- IPA: [ ˈt͡siːmɛr]
Főnév
címer
- Díszes jelkép (pl. egy nemesi családé, egy országé, stb), a XII. században alakult ki, nemesi és főnemesi családok, és testületek jelvényeként. A címerekkel foglalkozó tudomány neve: heraldika.
Etimológia
Egy francia szóból (cimier). A francia szó a középkori latinból. A szó végső forrása a görög küma (a.m. hullám; gyenge hajtás, csíra).
Fordítások
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | címer | címerek |
| tárgyeset | címert | címereket |
| részes eset | címernek | címereknek |
| -val/-vel | címerrel | címerekkel |
| -ért | címerért | címerekért |
| -vá/-vé | címerré | címerekké |
| -ig | címerig | címerekig |
| -ként | címerként | címerekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | címerben | címerekben |
| -on/-en/-ön | címeren | címereken |
| -nál/-nél | címernél | címereknél |
| -ba/-be | címerbe | címerekbe |
| -ra/-re | címerre | címerekre |
| -hoz/-hez/-höz | címerhez | címerekhez |
| -ból/-ből | címerből | címerekből |
| -ról/-ről | címerről | címerekről |
| -tól/-től | címertől | címerektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | címerem | címereim |
| a te | címered | címereid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
címere | címerei |
| a mi | címerünk | címereink |
| a ti | címeretek | címereitek |
| az ő | címerük | címereik |
Származékok
- címeres, címertani
- (összetételek): akasztófacímer, államcímer, címerállat, címerdísz, címerkép, címerleírás, címermező, címernövény, címeroroszlán, címerpajzs, címertan, kőcímer, nádcímer, őzcímer