celőke

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈt͡sɛløːkɛ]

Főnév

celőke

1. (tájszó) (Nagyobb) bot, pózna.

Etimológia

Ismeretlen eredetű szó.

Ragozás

celőke ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	celőke	celőkék
tárgyeset	celőkét	celőkéket
részes eset	celőkének	celőkéknek
-val/-vel	celőkével	celőkékkel
-ért	celőkéért	celőkékért
-vá/-vé	celőkévé	celőkékké
-ig	celőkéig	celőkékig
-ként	celőkeként	celőkékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	celőkében	celőkékben
-on/-en/-ön	celőkén	celőkéken
-nál/-nél	celőkénél	celőkéknél
-ba/-be	celőkébe	celőkékbe
-ra/-re	celőkére	celőkékre
-hoz/-hez/-höz	celőkéhez	celőkékhez
-ból/-ből	celőkéből	celőkékből
-ról/-ről	celőkéről	celőkékről
-tól/-től	celőkétől	celőkéktől

celőke birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	celőkém	celőkéim
a te	celőkéd	celőkéid
az ő/ön/maga az önök/maguk	celőkéje	celőkéi
a mi	celőkénk	celőkéink
a ti	celőkétek	celőkéitek
az ő	celőkéjük	celőkéik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)