Ugrás a tartalomhoz

centipede game

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból


Főnév

centipede game (tsz. centipede games)

  1. (informatika) A Centipede game (magyarul: százlábú-játék) egy híres játékelméleti modell, amelyet a stratégiai döntéshozatal, bizalom és együttműködés vizsgálatára használnak. A játék nevét onnan kapta, hogy döntéspontjai láncszerűen követik egymást, mint a százlábú ízei.



🧠 Alapötlet

Két játékos felváltva döntenek arról, hogy:

  • “Passzolnak” (továbbadják a játékot), így a közös nyeremény nő
  • “Megállítják” (take), és az aktuális nyereményt megosztják: a döntéshozó többet, a másik kevesebbet kap

A dilemma: Bízhat-e a játékos abban, hogy a másik nem veszi el a pénzt a következő körben?


📊 Példa: 4 lépéses Centipede Game

Kör Játékos Döntési lehetőségek Nyereség (Player 1, Player 2)
1 P1 Take → (2, 0) vagy Pass
2 P2 Take → (1, 3) vagy Pass
3 P1 Take → (4, 2) vagy Pass
4 P2 Take → (3, 5) vagy Pass
Vég (4, 4) → ha végig passzoltak



📐 Formális leírás

  • Játék típusa: Véges, determinisztikus, szekvenciális, nem kooperatív
  • Megoldási módszer: Backward induction (visszafelé következtetés)
  • Tiszta stratégia: Minden döntéspontban előre meghatározott választás



🧮 Backward induction szerint:

  • Utolsó döntési pontnál (P2) → biztosan választja a “Take”-et → (3, 5)
  • Ezért előzőleg P1 nem passzol → ő is “Take”-et választ → (4, 2)
  • P2 ezt tudja → ezért ő is “Take”-et választ előbb → (1, 3)
  • Végül P1 → első lépésben is “Take” → (2, 0)

👉 A Nash-egyensúly szerint tehát a játék első lépésben véget ér.



🤔 A paradoxon

Ez ellentmond az emberi viselkedésnek:

  • Kísérletek szerint az emberek gyakran passzolnak
  • Társadalmi bizalom, altruizmus és kölcsönös előnyök szerepet játszanak
  • A játék elméletileg racionális döntésmenete nem tükrözi a valós viselkedést



🧪 Kiterjesztések

  • Ismételt Centipede game: többszöri játszmák, megtanulható stratégia
  • Büntetés/jutalom bevezetése
  • Belső preferenciák (utility, fair play) modellezése



🧩 TL;DR

A Centipede game egy klasszikus játékelméleti modell, amely bemutatja, hogyan ütközik a racionális döntés a közös nyereség növelésével, és miként bukik meg a bizalom hiánya miatt. Bár a logikus megoldás szerint a játék azonnal véget ér, valós emberi játékosok gyakran tovább passzolnak.