csúfol

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈt͡ʃuːfol]

Ige

csúfol

• (igekötős alakok): | kicsúfol | megcsúfol | 

Etimológia

csúf +‎ -ol

Származékok

• csúfolódik

Fordítások

Tartalom

angol: mock (en), make fun (en) cigány: csufulingyász (rom) eszperantó: primoki (eo), moki (eo) német: verspotten (de), höhnen (de)

Ragozás

csúfol ragozása

Főnévi igenév			csúfolni
Befejezett melléknévi igenév			csúfolt
Folyamatos melléknévi igenév			csúfoló
Beálló melléknévi igenév			csúfolandó
Határozói igenév			csúfolva
Ható ige			csúfolhat
			én	te	ő, ön, maga	mi	ti	ők, önök, maguk
Kijelentő mód	Jelen idő	Alanyi	csúfolok	csúfolsz	csúfol	csúfolunk	csúfoltok	csúfolnak
		Tárgyas	csúfolom én téged/titeket csúfollak	csúfolod	csúfolja	csúfoljuk	csúfoljátok	csúfolják
	Múlt idő	Alanyi	csúfoltam	csúfoltál	csúfolt	csúfoltunk	csúfoltatok	csúfoltak
		Tárgyas	csúfoltam én téged/titeket csúfoltalak	csúfoltad	csúfolta	csúfoltuk	csúfoltátok	csúfolták
Feltételes mód	Jelen idő	Alanyi	csúfolnék	csúfolnál	csúfolna	csúfolnánk	csúfolnátok	csúfolnának
		Tárgyas	csúfolnám én téged/titeket csúfolnálak	csúfolnád	csúfolná	csúfolnánk	csúfolnátok	csúfolnák
Felszólító mód	Jelen idő	Alanyi	csúfoljak	csúfolj vagy csúfoljál	csúfoljon	csúfoljunk	csúfoljatok	csúfoljanak
		Tárgyas	csúfoljam én téged/titeket csúfoljalak	csúfold vagy csúfoljad	csúfolja	csúfoljuk	csúfoljátok	csúfolják
Főnévi igenév ragozása			csúfolnom	csúfolnod	csúfolnia	csúfolnunk	csúfolnotok	csúfolniuk