csepű

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡ʃɛpyː]

Főnév

csepű

  1. Kender, len v. juta gerebenezésekor keletkező kóc.
  2. (jelzőként) (tájszó) Kócos.

Etimológia

török ?

Ragozás

csepű ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset csepű csepűk
tárgyeset csepűt csepűket
részes eset csepűnek csepűknek
-val/-vel csepűvel csepűkkel
-ért csepűért csepűkért
-vá/-vé csepűvé csepűkké
-ig csepűig csepűkig
-ként csepűként csepűkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben csepűben csepűkben
-on/-en/-ön csepűn csepűkön
-nál/-nél csepűnél csepűknél
-ba/-be csepűbe csepűkbe
-ra/-re csepűre csepűkre
-hoz/-hez/-höz csepűhöz csepűkhöz
-ból/-ből csepűből csepűkből
-ról/-ről csepűről csepűkről
-tól/-től csepűtől csepűktől
csepű birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én csepűm csepűim
a te csepűd csepűid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
csepűje csepűi
a mi csepűnk csepűink
a ti csepűtök csepűitek
az ő csepűjük csepűik

Gyakoriság

  • 5

Forrás