döntőbíró

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈdøntøːbiːroː]

Főnév

döntőbíró

  1. Vitás kérdésekben döntő hivatalos ember.

Etimológia

dönt +‎ bíró, a német Schiedsrichter szó tükörfordítása

Származékok

Fordítások

Ragozás

döntőbíró ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset döntőbíró döntőbírók
tárgyeset döntőbírót döntőbírókat
részes eset döntőbírónak döntőbíróknak
-val/-vel döntőbíróval döntőbírókkal
-ért döntőbíróért döntőbírókért
-vá/-vé döntőbíróvá döntőbírókká
-ig döntőbíróig döntőbírókig
-ként döntőbíróként döntőbírókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben döntőbíróban döntőbírókban
-on/-en/-ön döntőbírón döntőbírókon
-nál/-nél döntőbírónál döntőbíróknál
-ba/-be döntőbíróba döntőbírókba
-ra/-re döntőbíróra döntőbírókra
-hoz/-hez/-höz döntőbíróhoz döntőbírókhoz
-ból/-ből döntőbíróból döntőbírókból
-ról/-ről döntőbíróról döntőbírókról
-tól/-től döntőbírótól döntőbíróktól
döntőbíró birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én döntőbíróm döntőbíróim
a te döntőbíród döntőbíróid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
döntőbírója döntőbírói
a mi döntőbírónk döntőbíróink
a ti döntőbírótok döntőbíróitok
az ő döntőbírójuk döntőbíróik