dacolás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈdɒt͡solaːʃ]

Főnév

dacolás

  1. Sértettségből való ellenszegülés.

Etimológia

dacol +‎ -ás

Ragozás

dacolás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset dacolás dacolások
tárgyeset dacolást dacolásokat
részes eset dacolásnak dacolásoknak
-val/-vel dacolással dacolásokkal
-ért dacolásért dacolásokért
-vá/-vé dacolássá dacolásokká
-ig dacolásig dacolásokig
-ként dacolásként dacolásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben dacolásban dacolásokban
-on/-en/-ön dacoláson dacolásokon
-nál/-nél dacolásnál dacolásoknál
-ba/-be dacolásba dacolásokba
-ra/-re dacolásra dacolásokra
-hoz/-hez/-höz dacoláshoz dacolásokhoz
-ból/-ből dacolásból dacolásokból
-ról/-ről dacolásról dacolásokról
-tól/-től dacolástól dacolásoktól
dacolás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én dacolásom dacolásaim
a te dacolásod dacolásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
dacolása dacolásai
a mi dacolásunk dacolásaink
a ti dacolásotok dacolásaitok
az ő dacolásuk dacolásaik