dolmány

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈdolmaːɲ]

Főnév

dolmány

1. (ruházat) (régies) Testhez simuló, csípőig érő zsinóros zubbony.

Etimológia

török

Ragozás

dolmány ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	dolmány	dolmányok
tárgyeset	dolmányt	dolmányokat
részes eset	dolmánynak	dolmányoknak
-val/-vel	dolmánnyal	dolmányokkal
-ért	dolmányért	dolmányokért
-vá/-vé	dolmánnyá	dolmányokká
-ig	dolmányig	dolmányokig
-ként	dolmányként	dolmányokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	dolmányban	dolmányokban
-on/-en/-ön	dolmányon	dolmányokon
-nál/-nél	dolmánynál	dolmányoknál
-ba/-be	dolmányba	dolmányokba
-ra/-re	dolmányra	dolmányokra
-hoz/-hez/-höz	dolmányhoz	dolmányokhoz
-ból/-ből	dolmányból	dolmányokból
-ról/-ről	dolmányról	dolmányokról
-tól/-től	dolmánytól	dolmányoktól

dolmány birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	dolmányom	dolmányaim
a te	dolmányod	dolmányaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	dolmánya	dolmányai
a mi	dolmányunk	dolmányaink
a ti	dolmányotok	dolmányaitok
az ő	dolmányuk	dolmányaik

Gyakoriság

• 4

Forrás

• Magyar Értelmező Kéziszótár (ISBN 963 05 8416 6)