donga

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈdoŋɡɒ]

Főnév

donga

  1. A hordó, kád oldalait alkotó deszka.

Etimológia

A duga szó a latin doga, nincs köze a szláv szóhoz mert latin. A donga szó egy a képzésű germán, germagyar szó, mint a béna, riba, amik ugyanezzel az a-vel lettek képezve: de- dádá? dől dönt: germán dint, dent döngöl: germán dengeln, tengeln donga: mint vert, ütött dömper dob: germán dab, dafen, döbben, dobban: germán dabban doboz, toboz: mert beverik, a germán dubb, dubel, tubel dolog: a dologzni szó, ami az ír dligim, ez lett a gótban dulgs, a dől tőből ered, ami egyben ütnit is jelnet, a germán dalgen ütnit, harcolnit jelent, a dolog tehát az amivel ütnek, a dolgozni meg ütni

esetleg ehhez jön:

dünnyög: germán dunjan, dynjan döreny, dörej: drunjan, drunja durran: germán duran darázs: dreno, szláv trǫdъ durmol: germán drem dorombol: germán drem, dremb


A donga ugyanaz jelenti mint a béna, a bau, üt gyökből, és ugyanazt amit a tompa, a taszítból, és ugyanazt amit a buta, egy másuk bau gyökből, a germán bauda, vagy buta, ami egyben a bód, mint bódul.

Fordítások