Ugrás a tartalomhoz

egyenletes konvergencia

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛɟɛnlɛtɛʃkoɱvɛrɡɛnt͡sijɒ]

Főnév

egyenletes konvergencia

  1. (matematika) A matematikai analízisben az egyenletes konvergencia egy, a pontonkénti konvergenciánál erősebb konvergenciafajta. Függvények egy {fn} sorozata egyenletesen tart az f határfüggvényhez, ha fn(x) konvergenciasebessége nem függ x-től.

A fogalom azért fontos, mert megőrzi az fn függvények egyes tulajdonságait, például a folytonosságot és a Riemann-integrálhatóságot, míg a pontonkénti konvergencia ezt nem teszi meg.

Definíció

Legyen S halmaz, és fn:S→ℝ függvény minden n-re. Azt mondjuk, hogy az (fn)n∈ℕ sorozat egyenletesen tart az f:S→ℝ függvényhez, ha minden ϵ>0-hoz van egy N természetes szám, hogy minden x∈S helyre és minden n≥N sorszámra |fn(x)−f(x)|<ϵ.

Tekintsük az an=supx|fn(x)−f(x)| sorozatot, ahol a szuprémum az összes x∈S-re megy. Ekkor fn egyenletesen tart f-hez, ha an tart nullához.

Az (fn)n∈ℕ sorozat lokálisan egyenletesen konvergens, és tart f-hez, ha egy S metrikus tér minden x eleméhez létezik r>0, hogy (fn) egyenletesen konvergens B(x,r)∩S-ben.