eksztázis

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛkstaːziʃ]

Főnév

eksztázis

  1. elragadtatás, elrévülés, transz, a régi m. nyelvben rüttetés, elrüttetés (röptetés)
  2. általános értelemben önkívületi állapot, melyben a tárgyi világgal való kapcsolatot meggyengíti vagy teljesen fölfüggeszti egy, az érzékekre illetve a tudatra ható, természetes v. természetfölötti eredetű dolog.

Fordítások