epigon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛpiɡon]

Főnév

epigon

  1. nagy alkotó egyéniség v. jelentős irányzat eredetiséggel nem rendelkező utánzója, aki gyakran csak a külsődleges jellegzetességeket másolja
  2. az elődök nagyságáig felemelkedni képtelen, csak a hagyományokat folytató tehetségtelen utód