Ugrás a tartalomhoz

erben

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /ɛɐ̯bɛn/

Ige

erben (gyenge, E/3 jelen erbt, múlt erbte, befejezett geerbt, segédige haben)

  1. örököl

Igeragozás