Ugrás a tartalomhoz

etoperidon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
etoperidon
Clinical data
Trade namesSeveral
Other namesST-1191; McN-A-2673-11
Routes of
administration
By mouth
ATC code
Identifiers
  • 2-[3-[4-(3-chlorophenyl)piperazin-1-yl]propyl]-4,5-diethyl-1,2,4-triazol-3-one
CAS Number
PubChem CID
ChemSpider
UNII
ChEMBL
Chemical and physical data
FormulaC19H28ClN5O
Molar mass377.917 g·mol−1
3D model (JSmol)
  • Clc3cccc(N2CCN(CCCN1/N=C(\N(C1=O)CC)CC)CC2)c3
  • InChI=1S/C19H28ClN5O/c1-3-18-21-25(19(26)24(18)4-2)10-6-9-22-11-13-23(14-12-22)17-8-5-7-16(20)15-17/h5,7-8,15H,3-4,6,9-14H2,1-2H3 checkY
  • Key:IZBNNCFOBMGTQX-UHFFFAOYSA-N checkY
 ☒NcheckY (what is this?)  (verify)

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛtopɛridon]

Főnév

etoperidon

  1. (gyógyszertan) Az etoperidon (INN: etoperidone) egy atípusos antidepresszáns és szorongáscsökkentő szer, amely a fenilpiperazin-származékok csoportjába tartozik. A hatóanyagot főként a depresszió, szorongásos zavarok, valamint pszichiátriai kórképek – különösen skizofrénia vagy paranoiás állapotok – tüneti kezelésére alkalmazták. Noha forgalomban ma már ritkán található meg, az 1970-es években több országban is használták, különösen Európában.



2. Kémiai jellemzők

  • IUPAC-név: 1-[3-(2-etoxifenil)propil]-4-(2-metoxifenil)piperazin
  • Kémiai képlet: C₂₂H₂₈N₂O₂
  • Molekulatömeg: 352.47 g/mol
  • Szerkezeti osztály: fenilpiperazin

Etoperidon szerkezetében két aromás gyűrű, egy etoxi- és egy metoxi-csoport, valamint egy központi piperazin-gyűrű található, amely kulcsfontosságú a farmakodinámiás hatások szempontjából.



3. Farmakológiai hatásmechanizmus

Etoperidon több neurotranszmitter-rendszerre is hatással van, ami magyarázza komplex pszichotróp profilját:

a) Szerotonin receptorok

Az etoperidon főként a 5-HT₂ receptorok antagonizmusa révén fejti ki hatását, ezzel csökkentve a szerotonerg túlműködést, amely gyakran felelős lehet szorongásért, agitációért és depresszív tünetekért.

b) Dopaminerg hatás

Mérsékelt affinitást mutat a D₂ dopamin-receptorokhoz, de nem klasszikus antipszichotikum, mivel antipszichotikus hatása gyengébb, extrapiramidális mellékhatásai ritkák.

c) Alfa-adrenerg hatás

Etoperidon gyenge α₁-adrenerg antagonista, ami enyhe vérnyomáscsökkentő hatással és szedatív tulajdonsággal jár.

d) Egyéb hatások

  • Enyhe antihisztamin hatás (H₁-receptor antagonizmus).
  • Minimális antikolinerg aktivitás, ami előnyösebb mellékhatás-profilt eredményez.



4. Farmakokinetika

  • Felszívódás: Orális alkalmazás után jól felszívódik a gyomor-bél traktusból.
  • Biológiai hasznosulás: Pontos érték nem ismert, de a klinikai hatás jelentős plazmaszintet feltételez.
  • Metabolizmus: A májban metabolizálódik, elsődlegesen oxidáció és konjugáció révén.
  • Felezési idő: Körülbelül 6–8 óra.
  • Kiválasztás: A metabolitok főként a vizelettel ürülnek.



5. Terápiás indikációk

Etoperidont elsősorban az alábbi kórképek kezelésére használták:

  • Major depresszió
  • Szorongásos zavarok, például generalizált szorongás
  • Paranoia, pszichotikus állapotok kiegészítő kezelése
  • Skizofrénia negatív tüneteinek mérséklése

Noha a skizofrénia kezelésében alkalmazták, nem volt elsővonalbeli szer, inkább szorongásoldó és antidepresszáns hatása miatt került előtérbe.



6. Adagolás

A terápiás adagolás betegspecifikus, de általánosan:

  • Kezdő adag: napi 100 mg, 2–3 részletben
  • Fenntartó adag: napi 200–300 mg
  • Maximális napi dózis: 400 mg

Az adagolás mindig a beteg válaszreakciója és toleranciája alapján került finomításra.



7. Mellékhatások

Etoperidon mellékhatásprofilja viszonylag enyhe volt más, korabeli pszichotróp szerekhez képest, különösen extrapiramidális mellékhatások tekintetében.

a) Gyakori mellékhatások

  • Szájszárazság
  • Álmosság, szedáció
  • Szédülés
  • Hányinger

b) Kevésbé gyakori

  • Ortosztatikus hipotónia
  • Székrekedés
  • Fejfájás
  • Szemszárazság

c) Ritka, súlyos reakciók

  • Allergiás reakciók
  • Májenzim-emelkedés
  • Hiperprolaktinémia



8. Ellenjavallatok

Etoperidon adása kerülendő az alábbi esetekben:

  • Túlérzékenység a hatóanyagra vagy bármely segédanyagra
  • Súlyos májkárosodás
  • Terhesség és szoptatás idején (nem elegendő adat a biztonságosságról)
  • Súlyos szív-érrendszeri betegség, különösen instabil angina vagy friss infarktus



9. Gyógyszerkölcsönhatások

  • Alkohol: szedatív hatás fokozódhat
  • CNS-depresszánsok (benzodiazepinek, barbiturátok): additív hatások
  • MAO-gátlók: együttadása kontraindikált, szerotoninszindróma veszélye miatt
  • Antihipertenzív szerek: additív vérnyomáscsökkentő hatás



10. Tolerancia és dependencia

Etoperidonnak nincs jelentős addikciós potenciálja, azonban hosszabb távú szedése során pszichés függőség előfordulhatott egyes esetekben, főként szorongásos zavarokban. Fizikai dependencia ritkán alakult ki.



11. Túladagolás

Tünetei:

  • Kifejezett szedáció, álmosság
  • Hypotónia
  • Tachycardia
  • Ataxia
  • Légzési depresszió (ritkán)

Kezelése: tüneti és szupportív, nincs specifikus antidotuma. Aktív szén alkalmazása javasolt korai túladagolás esetén.



12. Gyermekgyógyászat és geriátria

  • Gyermekeknek nem ajánlott, biztonságosságáról és hatásosságáról kevés adat áll rendelkezésre.
  • Időseknél a szedációra, vérnyomáscsökkenésre fokozottan figyelni kell.



13. Történeti háttér és forgalmazás

Etoperidont az 1970-es években fejlesztették ki Európában, főként olasz és spanyol gyógyszercégek révén. Kereskedelmi néven pl. Centren vagy Depraserin néven volt elérhető. Az 1980-as évektől kezdve háttérbe szorult a szelektívebb szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI-k) megjelenésével. Jelenleg már nem tartozik a széles körben forgalmazott gyógyszerek közé, de néhány országban továbbra is elérhető lehet korlátozott indikációban.



14. Hasonló hatóanyagok

Etoperidon farmakológiai profilja alapján a következő szerekhez hasonlítható:

  • Trazodon – szintén fenilpiperazin, enyhébb antipszichotikus hatással
  • Nefazodon – modern antidepresszáns, hasonló 5-HT2A antagonista profil
  • Buspiron – szorongásoldó, dopamin és szerotonin agonista
  • Mianserin – noradrenerg és szerotonerg hatású antidepresszáns



15. Klinikai értékelés

Az etoperidon hatásosnak bizonyult enyhe–közepes depressziós epizódok és szorongásos tünetek kezelésében, viszonylag kedvező mellékhatásprofil mellett. Antipszichotikus hatása azonban gyengébb volt, ezért komoly pszichotikus állapotokban önmagában ritkán alkalmazták. Modern antidepresszánsok megjelenésével fokozatosan kiszorult a klinikai gyakorlatból.



16. Összefoglalás

Az etoperidon egy több célpontra ható pszichotrop szer, amely főként szerotonin-antagonista és enyhe dopamin-blokkoló tulajdonságokkal rendelkezik. Bár történelmi jelentősége van a fenilpiperazinok között, mára visszaszorult a klinikai alkalmazása. Az etoperidon jól szemlélteti a pszichofarmakológia fejlődését az 1970-es évektől napjainkig.


Fordítások