fátum

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfaːtum]

Főnév

fátum

  1. (választékos) Sors, végzet.

Ragozás

fátum ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fátum fátumok
tárgyeset fátumot fátumokat
részes eset fátumnak fátumoknak
-val/-vel fátummal fátumokkal
-ért fátumért fátumokért
-vá/-vé fátummá fátumokká
-ig fátumig fátumokig
-ként fátumként fátumokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fátumban fátumokban
-on/-en/-ön fátumon fátumokon
-nál/-nél fátumnál fátumoknál
-ba/-be fátumba fátumokba
-ra/-re fátumra fátumokra
-hoz/-hez/-höz fátumhoz fátumokhoz
-ból/-ből fátumból fátumokból
-ról/-ről fátumról fátumokról
-tól/-től fátumtól fátumoktól
fátum birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fátumom fátumaim
a te fátumod fátumaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
fátuma fátumai
a mi fátumunk fátumaink
a ti fátumotok fátumaitok
az ő fátumuk fátumaik

Gyakoriság

  • 4