fátum

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfaːtum]

Főnév

fátum

1. (választékos) Sors, végzet.

Ragozás

fátum ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	fátum	fátumok
tárgyeset	fátumot	fátumokat
részes eset	fátumnak	fátumoknak
-val/-vel	fátummal	fátumokkal
-ért	fátumért	fátumokért
-vá/-vé	fátummá	fátumokká
-ig	fátumig	fátumokig
-ként	fátumként	fátumokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	fátumban	fátumokban
-on/-en/-ön	fátumon	fátumokon
-nál/-nél	fátumnál	fátumoknál
-ba/-be	fátumba	fátumokba
-ra/-re	fátumra	fátumokra
-hoz/-hez/-höz	fátumhoz	fátumokhoz
-ból/-ből	fátumból	fátumokból
-ról/-ről	fátumról	fátumokról
-tól/-től	fátumtól	fátumoktól

fátum birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	fátumom	fátumaim
a te	fátumod	fátumaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	fátuma	fátumai
a mi	fátumunk	fátumaink
a ti	fátumotok	fátumaitok
az ő	fátumuk	fátumaik

Gyakoriság

• 4