fényjel

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfeːɲːɛl]

Főnév

fényjel

1. (Fel-felvillanó lámpa)fénnyel adott jel.

Etimológia

fény +‎ jel

Fordítások

Tartalom

angol: beacon (en) arab: فَنَار‎ (ar) hn (fanār) bolgár: сигнален огън (bg) (signalen ogǎn) finn: merkkituli (fi) francia: balise (fr) héber: משואה‎ (he) holland: baken (nl) sn, bakenvuur (nl) sn japán: かがり火 (ja) (かがりび, kagaribi) Chinese: 烽 (fēng), 狼烟 (láng yān)

maori: ramaroa (mi) német: Leuchtfeuer (de) orosz: сигнальный огонь (ru) hn (signalʹnyj ogonʹ) portugál: almenara (pt) nn spanyol: baliza (es) nn svéd: vårdkase (sv), böte (sv) török: fener (tr)

Ragozás

fényjel ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	fényjel	fényjelek
tárgyeset	fényjelet	fényjeleket
részes eset	fényjelnek	fényjeleknek
-val/-vel	fényjellel	fényjelekkel
-ért	fényjelért	fényjelekért
-vá/-vé	fényjellé	fényjelekké
-ig	fényjelig	fényjelekig
-ként	fényjelként	fényjelekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	fényjelben	fényjelekben
-on/-en/-ön	fényjelen	fényjeleken
-nál/-nél	fényjelnél	fényjeleknél
-ba/-be	fényjelbe	fényjelekbe
-ra/-re	fényjelre	fényjelekre
-hoz/-hez/-höz	fényjelhez	fényjelekhez
-ból/-ből	fényjelből	fényjelekből
-ról/-ről	fényjelről	fényjelekről
-tól/-től	fényjeltől	fényjelektől

fényjel birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	fényjelem	fényjeleim
a te	fényjeled	fényjeleid
az ő/ön/maga az önök/maguk	fényjele	fényjelei
a mi	fényjelünk	fényjeleink
a ti	fényjeletek	fényjeleitek
az ő	fényjelük	fényjeleik