fúr

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfuːr]

Tárgyas ige

fúr

1. Szilárd anyagba lyukat készít.

Etimológia

Tkp. *puri, ősi örökség az uráli korból, vö. finn porata.

Fordítások

Tartalom

angol: bore, drill cigány: furingyé dán: bore feröeri: bora finn: porata holland: boren izlandi: bora

latin: terebro német: bohren norvég: bore olasz: scavare orosz: сверлить (sverlitʹ) óangol: borian ógörög: τετραίνω (tetraínō) portugál: cavar svéd: borra

Származékok

• furakodik, fúrás, fúró

• (igekötős alakok): | átfúr | befúr | belefúr | keresztülfúr | kifúr | megfúr |