felpolcol

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛlpolt͡sol]

Ige

felpolcol

  1. Alulról megtámaszt. [1]
  2. (orvostudomány) <Végtagot> fölemelt helyzetben rögzít. [1]

Etimológia

fel- +‎ polcol

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6