forrásnyelv

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈforːaːʃɲɛlv]

Főnév

forrásnyelv

1. (nyelvészet) Az a nyelv, amiről fordítanak.

Származékok

• forrásnyelvi

Etimológia

forrás +‎ nyelv

Fordítások

Tartalom

angol: source language (en) feröeri: keldumál (fo) sn finn: lähdekieli (fi) kínai: 原語 (zh), 原语 (zh) (yuányǔ)

német: Ausgangssprache (de) nn orosz: язык оригинала (ru) hn (jazyk originala) román: limbă originală (ro) nn, limbă sursă (ro) nn svéd: källspråk (sv) sn

Ragozás

forrásnyelv ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	forrásnyelv	forrásnyelvek
tárgyeset	forrásnyelvet	forrásnyelveket
részes eset	forrásnyelvnek	forrásnyelveknek
-val/-vel	forrásnyelvvel	forrásnyelvekkel
-ért	forrásnyelvért	forrásnyelvekért
-vá/-vé	forrásnyelvvé	forrásnyelvekké
-ig	forrásnyelvig	forrásnyelvekig
-ként	forrásnyelvként	forrásnyelvekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	forrásnyelvben	forrásnyelvekben
-on/-en/-ön	forrásnyelven	forrásnyelveken
-nál/-nél	forrásnyelvnél	forrásnyelveknél
-ba/-be	forrásnyelvbe	forrásnyelvekbe
-ra/-re	forrásnyelvre	forrásnyelvekre
-hoz/-hez/-höz	forrásnyelvhez	forrásnyelvekhez
-ból/-ből	forrásnyelvből	forrásnyelvekből
-ról/-ről	forrásnyelvről	forrásnyelvekről
-tól/-től	forrásnyelvtől	forrásnyelvektől

forrásnyelv birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	forrásnyelvem	forrásnyelveim
a te	forrásnyelved	forrásnyelveid
az ő/ön/maga az önök/maguk	forrásnyelve	forrásnyelvei
a mi	forrásnyelvünk	forrásnyelveink
a ti	forrásnyelvetek	forrásnyelveitek
az ő	forrásnyelvük	forrásnyelveik