gondolkodás

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɡondolkodaːʃ]

Főnév

gondolkodás

  1. Az elme azon cselekedete, aminek célja a megoldáskeresés különböző problémákra. A gondolkodás ténye azt jelzi, hogy egy vagy több megoldatlan probléma van jelen a gondolkodó tudatában. A gondolkodási folyamat első szakasza a figyelemnek a problémára irányítása, majd a lehetséges megoldások számbavétele, végül a megoldás megtalálása.

Etimológia

gondolkodik +‎ -ás

Származékok

Fordítások

Ragozás

gondolkodás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gondolkodás gondolkodások
tárgyeset gondolkodást gondolkodásokat
részes eset gondolkodásnak gondolkodásoknak
-val/-vel gondolkodással gondolkodásokkal
-ért gondolkodásért gondolkodásokért
-vá/-vé gondolkodássá gondolkodásokká
-ig gondolkodásig gondolkodásokig
-ként gondolkodásként gondolkodásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gondolkodásban gondolkodásokban
-on/-en/-ön gondolkodáson gondolkodásokon
-nál/-nél gondolkodásnál gondolkodásoknál
-ba/-be gondolkodásba gondolkodásokba
-ra/-re gondolkodásra gondolkodásokra
-hoz/-hez/-höz gondolkodáshoz gondolkodásokhoz
-ból/-ből gondolkodásból gondolkodásokból
-ról/-ről gondolkodásról gondolkodásokról
-tól/-től gondolkodástól gondolkodásoktól
gondolkodás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gondolkodásom gondolkodásaim
a te gondolkodásod gondolkodásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gondolkodása gondolkodásai
a mi gondolkodásunk gondolkodásaink
a ti gondolkodásotok gondolkodásaitok
az ő gondolkodásuk gondolkodásaik

További információk