gyengélkedés

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɟɛŋɡeːlkɛdeːʃ]

Főnév

gyengélkedés

  1. Könnyű rosszullét.

Etimológia

gyengélkedik +‎ -és

Fordítások

Ragozás

gyengélkedés ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gyengélkedés gyengélkedések
tárgyeset gyengélkedést gyengélkedéseket
részes eset gyengélkedésnek gyengélkedéseknek
-val/-vel gyengélkedéssel gyengélkedésekkel
-ért gyengélkedésért gyengélkedésekért
-vá/-vé gyengélkedéssé gyengélkedésekké
-ig gyengélkedésig gyengélkedésekig
-ként gyengélkedésként gyengélkedésekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gyengélkedésben gyengélkedésekben
-on/-en/-ön gyengélkedésen gyengélkedéseken
-nál/-nél gyengélkedésnél gyengélkedéseknél
-ba/-be gyengélkedésbe gyengélkedésekbe
-ra/-re gyengélkedésre gyengélkedésekre
-hoz/-hez/-höz gyengélkedéshez gyengélkedésekhez
-ból/-ből gyengélkedésből gyengélkedésekből
-ról/-ről gyengélkedésről gyengélkedésekről
-tól/-től gyengélkedéstől gyengélkedésektől
gyengélkedés birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gyengélkedésem gyengélkedéseim
a te gyengélkedésed gyengélkedéseid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gyengélkedése gyengélkedései
a mi gyengélkedésünk gyengélkedéseink
a ti gyengélkedésetek gyengélkedéseitek
az ő gyengélkedésük gyengélkedéseik