hallgató

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɒlɡɒtoː]

Főnév

hallgató

  1. Előadást hallgató személy.
  2. Iskolai, egyetemi hallgató.
  3. Régi telefonkészülék része.
  4. Fülhallgató.

Etimológia

A hallgat igéből.

Fordítások

Ragozás

hallgató ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hallgató hallgatók
tárgyeset hallgatót hallgatókat
részes eset hallgatónak hallgatóknak
-val/-vel hallgatóval hallgatókkal
-ért hallgatóért hallgatókért
-vá/-vé hallgatóvá hallgatókká
-ig hallgatóig hallgatókig
-ként hallgatóként hallgatókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hallgatóban hallgatókban
-on/-en/-ön hallgatón hallgatókon
-nál/-nél hallgatónál hallgatóknál
-ba/-be hallgatóba hallgatókba
-ra/-re hallgatóra hallgatókra
-hoz/-hez/-höz hallgatóhoz hallgatókhoz
-ból/-ből hallgatóból hallgatókból
-ról/-ről hallgatóról hallgatókról
-tól/-től hallgatótól hallgatóktól
hallgató birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hallgatóm hallgatóim
a te hallgatód hallgatóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hallgatója hallgatói
a mi hallgatónk hallgatóink
a ti hallgatótok hallgatóitok
az ő hallgatójuk hallgatóik

Szinonimák

Származékok