kenguru

kenguru

Magyar

Kiejtés

• IPA: /ˈkɛŋguru/
• hallgatás^ⓘ
• Elválasztás: ken-gu-ru

Főnév

kenguru

1. (állattan) A kengurufélék (Macropodidae), vagy régies nevén ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény.

Fordítások

Tartalom

albán: kangur (sq) angol: kangaroo (en) arab: كنغر‎ (ar) hn (knḡr) baszk: kanguru (eu) belarusz: кенгуру (be) hn (kenhurú) szerbhorvát: kengur (sh) bolgár: кенгуру (bg) hn (kengurú) cseh: klokan (cs) hn dán: kænguru (da) Darkinjung: wallumbang eszperantó: kanguruo (eo) észt: känguru (et) finn: kenguru (fi) francia: kangourou (fr) hn nyugati fríz: kangoeroe (fy) hn grúz: კენგურუ (ka) (ḳenguru) görög: καγκουelρό (el) sn (kagkouelró) héber: קֶנְגּוּרוּ‎ (he) (kengurú) hindi: कंगारू (hi) hn (kãṅgārū) holland: kangoeroe (nl) hn szerbhorvát: klokan (sh), klokanica (sh) nn ido: kanguruo (io) indonéz: kanguru (id) interlingva: kanguru (ia) japán: カンガルー (ja) katalán: cangur (ca) hn kínai: 袋鼠 (zh) koreai: 캥거루 (ko) (kaenggeoru)

latin: halmaturus (la) hn lengyel: kangur (pl) hn, kangurzyca nn litván: kengūra (lt) nn macedón: кенгур (mk) hn (kéngur) navahó: nahatʼeʼiitsoh (nv) német: Känguru (de) sn norvég: kenguru (no) hn olasz: canguro (it) hn orosz: кенгуру (ru) hn (kenguru) örmény: կենգուրու (hy) (kenguru), ագեվազ (hy) (agevaz) perzsa: کانگورو‎ (fa) portugál: canguru (pt) hn román: cangur (ro) hn, cangură (ro) nn skót gael: cangaru (gd) hn spanyol: canguro (es) hn svéd: känguru (sv) kn szerbhorvát: кенгур (sh) szlovák: klokan (sk) hn szlovén: kenguru (sl) hn, klokan (sl) hn szuahéli: kangaroo (sw) thai: จิงโจ้ (th) török: kanguru (tr) ukrán: кенгуру (uk) hn (kenhurú) vietnámi: canguru (vi), kangaroo (vi) volapük: kangur (vo), (hím) hikangur (vo), (nőstény) jikangur (vo), kangurül (vo), hikangurül (vo), jikangurül (vo)

Etimológia

A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai Guugu-Yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése : "nem értem a nyelvét" – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években.

Finn

Kiejtés

• IPA: /ˈkeŋːuru/, [ˈke̞ŋːuru]
• rím: -eŋːuru
• szótagolás: ken‧gu‧ru

Főnév

kenguru

1. kenguru

kenguru

Norvég bokmål

Főnév

kenguru hn

1. kenguru

kenguru

Szlovén

Főnév

kenguru hn

1. kenguru