igekötő
Kiejtés
- IPA: [ ˈiɡɛkøtøː]
Főnév
igekötő
- (nyelvtan) Az igéhez kapcsolódó, annak jelentését módosító nyelvtani elem.
Etimológia
Fordítások
Tartalom
|
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | igekötő | igekötők |
| tárgyeset | igekötőt | igekötőket |
| részes eset | igekötőnek | igekötőknek |
| -val/-vel | igekötővel | igekötőkkel |
| -ért | igekötőért | igekötőkért |
| -vá/-vé | igekötővé | igekötőkké |
| -ig | igekötőig | igekötőkig |
| -ként | igekötőként | igekötőkként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | igekötőben | igekötőkben |
| -on/-en/-ön | igekötőn | igekötőkön |
| -nál/-nél | igekötőnél | igekötőknél |
| -ba/-be | igekötőbe | igekötőkbe |
| -ra/-re | igekötőre | igekötőkre |
| -hoz/-hez/-höz | igekötőhöz | igekötőkhöz |
| -ból/-ből | igekötőből | igekötőkből |
| -ról/-ről | igekötőről | igekötőkről |
| -tól/-től | igekötőtől | igekötőktől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | igekötőm | igekötőim |
| a te | igekötőd | igekötőid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
igekötője | igekötői |
| a mi | igekötőnk | igekötőink |
| a ti | igekötőtök | igekötőitek |
| az ő | igekötőjük | igekötőik |