igekötő
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈiɡɛkøtøː]
Főnév
igekötő
- (nyelvtan) Az igéhez kapcsolódó, annak jelentését módosító nyelvtani elem.
Etimológia
Fordítások
Tartalom
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | igekötő | igekötők |
tárgyeset | igekötőt | igekötőket |
részes eset | igekötőnek | igekötőknek |
-val/-vel | igekötővel | igekötőkkel |
-ért | igekötőért | igekötőkért |
-vá/-vé | igekötővé | igekötőkké |
-ig | igekötőig | igekötőkig |
-ként | igekötőként | igekötőkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | igekötőben | igekötőkben |
-on/-en/-ön | igekötőn | igekötőkön |
-nál/-nél | igekötőnél | igekötőknél |
-ba/-be | igekötőbe | igekötőkbe |
-ra/-re | igekötőre | igekötőkre |
-hoz/-hez/-höz | igekötőhöz | igekötőkhöz |
-ból/-ből | igekötőből | igekötőkből |
-ról/-ről | igekötőről | igekötőkről |
-tól/-től | igekötőtől | igekötőktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | igekötőm | igekötőim |
a te | igekötőd | igekötőid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
igekötője | igekötői |
a mi | igekötőnk | igekötőink |
a ti | igekötőtök | igekötőitek |
az ő | igekötőjük | igekötőik |