inger

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiŋɡɛr]

Főnév

inger

1. (biológia) A környezet minden olyan változása, amelyre az adott élő szervezet működése változtatásával válaszol.

Származékok

• ingerkedik, ingerkedő, ingerlékeny, ingerlés, ingerlő, ingerül, ingerület, ingerült, ingerültség
• (összetételek): hányinger, ingercsökkentő, ingerérzet, inger-gazdag, ingerhatás, ingerküszöb, ingerszegény, ingertetőpont, mozgásinger, szaginger

Fordítások

Tartalom

angol: stimulus (en) cseh: podnět (cs) hn finn: ärsyke (fi)

lengyel: bodziec (pl) hn német: Reiz (de) hn olasz: conato (it) hn orosz: стимул (ru) hn (stimul) portugál: estímulo (pt) hn román: stimul (ro) hn spanyol: estímulo (es) hn tagalog: ganyak (tl)

Ragozás

inger ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	inger	ingerek
tárgyeset	ingert	ingereket
részes eset	ingernek	ingereknek
-val/-vel	ingerrel	ingerekkel
-ért	ingerért	ingerekért
-vá/-vé	ingerré	ingerekké
-ig	ingerig	ingerekig
-ként	ingerként	ingerekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	ingerben	ingerekben
-on/-en/-ön	ingeren	ingereken
-nál/-nél	ingernél	ingereknél
-ba/-be	ingerbe	ingerekbe
-ra/-re	ingerre	ingerekre
-hoz/-hez/-höz	ingerhez	ingerekhez
-ból/-ből	ingerből	ingerekből
-ról/-ről	ingerről	ingerekről
-tól/-től	ingertől	ingerektől

inger birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	ingerem	ingereim
a te	ingered	ingereid
az ő/ön/maga az önök/maguk	ingere	ingerei
a mi	ingerünk	ingereink
a ti	ingeretek	ingereitek
az ő	ingerük	ingereik