Ugrás a tartalomhoz

interferon

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Interferon
The molecular structure of human interferon-alpha (PDB: 1RH2​)
Identifiers
SymbolInterferons
PfamPF00143
InterProIPR000471
SMARTSM00076
PROSITEPDOC00225
CATH1au0
SCOP21au1 / SCOPe / SUPFAM
CDDcd00095
Available protein structures:
Pfam  structures / ECOD  
PDBRCSB PDB; PDBe; PDBj
PDBsumstructure summary
Interferon type II (γ)
The three-dimensional structure of human interferon gamma (PDB: 1HIG​)
Identifiers
SymbolIFN-gamma
PfamPF00714
InterProIPR002069
CATH1d9cA00
SCOP2d1d9ca_ / SCOPe / SUPFAM
Available protein structures:
Pfam  structures / ECOD  
PDBRCSB PDB; PDBe; PDBj
PDBsumstructure summary
Interferon type III (λ)
Identifiers
SymbolIL28A
PfamPF15177
InterProIPR029177
CATH3og6A00
Available protein structures:
Pfam  structures / ECOD  
PDBRCSB PDB; PDBe; PDBj
PDBsumstructure summary

Kiejtés

  • IPA: [ ˈintɛrfɛron]

Főnév

interferon

  1. (gyógyszertan) Az interferonok a szervezet immunrendszerének egyik legfontosabb természetes védelmi mechanizmusát jelentik a vírusok, bizonyos baktériumok, paraziták, illetve daganatos sejtek ellen. Ezek a fehérjetermészetű molekulák elsősorban a fertőzött sejtek által termelődnek, és hatásukat más sejtekre gyakorolva indítanak be védekező mechanizmusokat. Az interferonok a citokinek csoportjába tartoznak, és az immunválasz koordinálásában játszanak központi szerepet.


1. Felfedezése és története

Az interferonokat először 1957-ben fedezték fel Alick Isaacs és Jean Lindenmann, akik azt figyelték meg, hogy ha egy vírussal fertőzött csirkeembrió membránját más sejtekre vitték át, azok ellenállóbbá váltak egy másik vírusfertőzéssel szemben. A jelenséget a sejtek által kibocsátott ismeretlen anyaggal magyarázták, amit “interferon”-nak neveztek el, mivel “interferált”, azaz akadályozta a vírus szaporodását.


2. Az interferonok típusai

Három fő típus létezik:

a) I-es típusú interferonok (pl. IFN-α, IFN-β)

  • Ezeket főként vírusfertőzött sejtek termelik.
  • IFN-α-t leginkább leukociták termelik.
  • IFN-β-t pedig főként fibroblasztok és egyéb sejttípusok.
  • Antivirális hatásúak: gátolják a vírusreplikációt és fokozzák az immunválaszt.

b) II-es típusú interferon (IFN-γ)

  • Csak egy tagja van: az IFN-γ.
  • Főként T-limfociták és NK-sejtek termelik.
  • Elsősorban immunmoduláló hatású, az adaptív immunválaszt fokozza.
  • Szerepet játszik a makrofágok aktiválásában és a tumorok elleni védekezésben.

c) III-as típusú interferonok (IFN-λ család)

  • Hasonló antivirális funkciót töltenek be, mint az I-es típusúak.
  • Leginkább a nyálkahártyákon és a bélrendszerben aktívak.
  • Hatásuk a receptor-expresszióhoz kötött sejtspecifikusabb.


3. Működési mechanizmus

Az interferonok a következő mechanizmus mentén hatnak:

  1. Felismerés: A sejtek felszínén vagy belsejében lévő receptorok (mint a toll-like receptorok) érzékelik a kórokozó jelenlétét.
  2. Termelés: Aktiválódik az interferonok génexpressziója, és a sejtek kibocsátják őket a környezetükbe.
  3. Hatás: Az interferonok más sejtek receptoraihoz kötődnek, és elindítanak egy jelátviteli láncot (pl. JAK-STAT útvonal).
  4. Védekező gének aktiválása: A célsejtben több száz interferon-stimulált gén (ISG) aktiválódik, melyek gátolják a vírus replikációját, serkentik az antigénprezentációt, és erősítik az immunválaszt.


4. Biológiai hatások

  • Antivirális: Gátolják a vírusok génexpresszióját, fehérjeszintézisét, összeszerelődését és felszabadulását.
  • Immunmoduláló: Fokozzák az MHC I. és II. molekulák expresszióját, ami elősegíti az antigének prezentációját a T-sejteknek.
  • Sejtciklus szabályozása: Gátolják a sejtproliferációt, apoptózist válthatnak ki – ez különösen daganatos sejtek esetében fontos.
  • Daganatellenes: Az interferonok gátolják a tumorsejtek osztódását és segítik azok immunológiai felismerését.


5. Terápiás alkalmazások

Az interferonokat számos betegség kezelésére használják, gyakran rekombináns formában:

a) Vírusfertőzések

  • Hepatitis B és C: IFN-α alkalmazása a vírus szaporodásának gátlására.
  • HPV: Interferon-kezelést alkalmaznak szemölcsök (condyloma) ellen is.

b) Daganatok

  • Bizonyos leukémiák (pl. krónikus myeloid leukémia), melanómák és Kaposi-szarkóma esetén IFN-α-t használnak.

c) Autoimmun betegségek

  • Sclerosis multiplex: IFN-β csökkenti a gyulladást és az idegrendszeri károsodás progresszióját.

d) Ritka betegségek, kísérleti alkalmazások

  • Egyes ritka vírusos vagy gyulladásos állapotokban is kipróbálják.


6. Mellékhatások és korlátok

Bár az interferonok igen hatékonyak, gyakran súlyos mellékhatásokat okoznak:

  • Influenzaszerű tünetek: láz, fáradtság, izomfájdalom.
  • Depresszió, ingerlékenység, alvászavarok.
  • Hematológiai zavarok: leukopénia, thrombocytopenia.
  • Autoimmun reakciók: pl. pajzsmirigyproblémák.
  • Hatékonyságuk nem minden beteg esetén megfelelő – a vírusok és daganatok gyakran rezisztenssé válnak.


7. Kutatás és jövőbeli irányok

Az interferonok biológiája továbbra is aktív kutatási terület:

  • Új típusú interferonok azonosítása.
  • Célzottabb adagolási módok: hogy a mellékhatásokat minimalizálják.
  • Interferon-jelátvitel módosítása tumor-immunterápiában.
  • Interferonrezisztencia leküzdése (különösen hepatitis esetén).
  • Genetikai alapok kutatása, miért reagálnak egyes betegek jobban, mint mások.


Összefoglalás

Az interferonok a szervezet első védelmi vonalának kulcsszereplői a vírusok, baktériumok, daganatok ellen. Bár terápiás alkalmazásuk forradalmi volt bizonyos betegségek esetén, mellékhatásaik és korlátaik miatt nem minden esetben hatékonyak. A jövőbeli kutatások célja olyan terápiák kifejlesztése, amelyek az interferonok előnyeit kihasználják, miközben csökkentik a negatív hatásokat.


Fordítások

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=interferon&oldid=3517799”