kólya

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkoːjɒ]

Főnév

kólya

1. (elavult) Taligaszerű kis kocsi.

Ragozás

kólya ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	kólya	kólyák
tárgyeset	kólyát	kólyákat
részes eset	kólyának	kólyáknak
-val/-vel	kólyával	kólyákkal
-ért	kólyáért	kólyákért
-vá/-vé	kólyává	kólyákká
-ig	kólyáig	kólyákig
-ként	kólyaként	kólyákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	kólyában	kólyákban
-on/-en/-ön	kólyán	kólyákon
-nál/-nél	kólyánál	kólyáknál
-ba/-be	kólyába	kólyákba
-ra/-re	kólyára	kólyákra
-hoz/-hez/-höz	kólyához	kólyákhoz
-ból/-ből	kólyából	kólyákból
-ról/-ről	kólyáról	kólyákról
-tól/-től	kólyától	kólyáktól

kólya birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	kólyám	kólyáim
a te	kólyád	kólyáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	kólyája	kólyái
a mi	kólyánk	kólyáink
a ti	kólyátok	kólyáitok
az ő	kólyájuk	kólyáik

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)