kötlevél
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈkøtlɛveːl]
Főnév
kötlevél
- (elavult) Adásvételi szerződés.
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kötlevél | levelek |
tárgyeset | levelek | leveleket |
részes eset | kötlevélnek | leveleknek |
-val/-vel | kötlevéllel | levelekkel |
-ért | kötlevélért | levelekért |
-vá/-vé | kötlevéllé | levelekké |
-ig | kötlevélig | levelekig |
-ként | kötlevélként | levelekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kötlevélben | levelekben |
-on/-en/-ön | levélen | leveleken |
-nál/-nél | kötlevélnél | leveleknél |
-ba/-be | kötlevélbe | levelekbe |
-ra/-re | kötlevélre | levelekre |
-hoz/-hez/-höz | kötlevélhez | levelekhez |
-ból/-ből | kötlevélből | levelekből |
-ról/-ről | kötlevélről | levelekről |
-tól/-től | kötlevéltől | levelektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | kötlevelem | kötleveleim |
a te | kötleveled | kötleveleid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kötlevele | kötlevelei |
a mi | kötlevelünk | kötleveleink |
a ti | kötleveletek | kötleveleitek |
az ő | kötlevelük | kötleveleik |
Forrás
- Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)