kalmár

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒlmaːr]

Főnév

kalmár

  1. (régies) kiskereskedő (ma már rosszalló értelmű)

Etimológia

A német Krämer szóból.

Főnév

kalmár

  1. tintahal; a fejlábúak (Cephalopoda) közé tartozó állat.

Etimológia

Végső soron az olasz calamaro szóból.