kolompár

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkolompaːr]

Főnév

kolompár

  1. (népies, régies) Fémlemezből edényeket, eszközöket készítő iparos. [1]
  2. Üstkészítő, -foltozó. [1]
  3. (jelzőként) Ilyen foglalkozású. [1]
    kolompár cigány

Etimológia

A német Klempner szóból.

Ragozás

kolompár ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset kolompár kolompárok
tárgyeset kolompárt kolompárokat
részes eset kolompárnak kolompároknak
-val/-vel kolompárral kolompárokkal
-ért kolompárért kolompárokért
-vá/-vé kolompárrá kolompárokká
-ig kolompárig kolompárokig
-ként kolompárként kolompárokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kolompárban kolompárokban
-on/-en/-ön kolompáron kolompárokon
-nál/-nél kolompárnál kolompároknál
-ba/-be kolompárba kolompárokba
-ra/-re kolompárra kolompárokra
-hoz/-hez/-höz kolompárhoz kolompárokhoz
-ból/-ből kolompárból kolompárokból
-ról/-ről kolompárról kolompárokról
-tól/-től kolompártól kolompároktól
kolompár birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kolompárom kolompárjaim
a te kolompárod kolompárjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
kolompárja kolompárjai
a mi kolompárunk kolompárjaink
a ti kolompárotok kolompárjaitok
az ő kolompárjuk kolompárjaik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 1,2 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6