labiodentális

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɒbijodɛntaːliʃ]

Melléknév

labiodentális

  1. (nyelvtan) A fonetikában olyan hangot jelez, amelyek képzésekor az artikuláció helye az alsó ajak és a felső fogsor között van.