lator

From Wikiszótár
Jump to navigation Jump to search

Flag of Hungary.svg Magyar

Főnév

lator

  1. (régies, választékos) Gonosztevő.
  2. (jelzőként) (népies) Gonosz, elvetemült.
  3. (népies, bizalmas) Gazfickó.
    Nagy lator az öreg.
  4. (népies, régies) Parázna férfi.

Etimológia

A latin latro (a.m. zsoldos; útonálló) szóból, ami görög eredetű, vö. görög latrón (a.m. zsoldos).

Ragozás

lator ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset lator latrok
tárgyeset latrot latrokat
részes eset latornak latroknak
-val/-vel latorral latrokkal
-ért latorért latrokért
-vá/-vé latorrá latrokká
-ig latorig latrokig
-ként latorként latrokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben latorban latrokban
-on/-en/-ön latron latrokon
-nál/-nél latornál latroknál
-ba/-be latorba latrokba
-ra/-re latorra latrokra
-hoz/-hez/-höz latorhoz latrokhoz
-ból/-ből latorból latrokból
-ról/-ről latorról latrokról
-tól/-től latortól latroktól
lator birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én latrom latraim
a te latrod latraid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
latra latrai
a mi latrunk latraink
a ti latrotok latraitok
az ő latruk latraik

Gyakoriság

  • 3

Forrás