mécses

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Absolute bougies 01.jpg

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmeːt͡ʃɛʃ]

Főnév

mécses

  1. Világító- és vízforralóeszköz. Jelenleg ismert, kis fémcsészébe öntött változata (teamécses) az ősi Kínából származik, ezt a típust eleinte a világtól elzárt kolostorokban szerzetesek készítették és a környező települések piacain értékesítették. Különféle mécsestartókban világításra vagy egyszerre több darabot teafőző edények, kannák alá helyezve teafőzésre, vízforralásra használták.

Etimológia

Lásd a mécs címszót.

Fordítások

Szinonimák

  1. mécs | pipics