mechanika

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛɦɒnikɒ]

Főnév

mechanika

  1. (fizika) A fizikának egyik fő része, az az ága, amely az erők hatását vizsgálja a fizikai testekre (attól függetlenül, hogy ezen erők hatása okoz-e elmozdulást, vagy nem) de a témakör az erők és (ha ez létrejön) a test elmozdulásának a környezetre való hatását is magába foglalja. A tudományág gyökereit megtalálhatjuk számos ókori civilizációban. A mechanika alapjait elméleteikben illetve tételeikben először a korai újkor tudósai, Galilei, Kepler és teljes rendszerként Newton fektették le. Ezek összességét ma klasszikus mechanikának nevezzük. A mechanika az anyag kölcsönhatásait és az anyagra ható erőket vizsgáló tudomány. A statika általánosságban azokat az erőhatásokat tanulmányozza, amikor nem kell számolni impulzussal. A kinematika anélkül vizsgálja a testek mozgását, hogy a mozgást befolyásoló erőhatásokkal foglalkozna. Ezek a klasszikus tudományok szilárd, makroszkopikus méretű testekre vonatkoznak. A folyadékok mechanikája a folyadékrészecskék közötti erőhatásokat vizsgálja.

Etimológia

A görög eredetű latin mechanica szóból (görögül Μηχανική). Ennek eredetéhez lásd a masina címszót.

Származékok

Szókapcsolatok

Fordítások

Ragozás

mechanika ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mechanika mechanikák
tárgyeset mechanikát mechanikákat
részes eset mechanikának mechanikáknak
-val/-vel mechanikával mechanikákkal
-ért mechanikáért mechanikákért
-vá/-vé mechanikává mechanikákká
-ig mechanikáig mechanikákig
-ként mechanikaként mechanikákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mechanikában mechanikákban
-on/-en/-ön mechanikán mechanikákon
-nál/-nél mechanikánál mechanikáknál
-ba/-be mechanikába mechanikákba
-ra/-re mechanikára mechanikákra
-hoz/-hez/-höz mechanikához mechanikákhoz
-ból/-ből mechanikából mechanikákból
-ról/-ről mechanikáról mechanikákról
-tól/-től mechanikától mechanikáktól
mechanika birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mechanikám mechanikáim
a te mechanikád mechanikáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mechanikája mechanikái
a mi mechanikánk mechanikáink
a ti mechanikátok mechanikáitok
az ő mechanikájuk mechanikáik

Cseh

Kiejtés

  • IPA: [ˈmɛxaɲɪka]

Főnév

mechanika nn

  1. mechanika

Lengyel

Kiejtés

  • IPA: /mɛ.xaˈɲi.ka/

Főnév

mechanika nn

  1. mechanika

Litván

Főnév

mechanika nn

  1. mechanika

Szlovák

Kiejtés

  • IPA: [ˈmexanika]

Főnév

mechanika nn

  1. mechanika

Felsőszorb

Főnév

mechanika nn

  1. mechanika