megbékülés

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmɛɡbeːkyleːʃ]

Főnév

megbékülés

Etimológia

megbékül +‎ -és

Ragozás

megbékülés ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	megbékülés	megbékülések
tárgyeset	megbékülést	megbéküléseket
részes eset	megbékülésnek	megbéküléseknek
-val/-vel	megbéküléssel	megbékülésekkel
-ért	megbékülésért	megbékülésekért
-vá/-vé	megbéküléssé	megbékülésekké
-ig	megbékülésig	megbékülésekig
-ként	megbékülésként	megbékülésekként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	megbékülésben	megbékülésekben
-on/-en/-ön	megbékülésen	megbéküléseken
-nál/-nél	megbékülésnél	megbéküléseknél
-ba/-be	megbékülésbe	megbékülésekbe
-ra/-re	megbékülésre	megbékülésekre
-hoz/-hez/-höz	megbéküléshez	megbékülésekhez
-ból/-ből	megbékülésből	megbékülésekből
-ról/-ről	megbékülésről	megbékülésekről
-tól/-től	megbéküléstől	megbékülésektől

megbékülés birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	megbékülésem	megbéküléseim
a te	megbékülésed	megbéküléseid
az ő/ön/maga az önök/maguk	megbékülése	megbékülései
a mi	megbékülésünk	megbéküléseink
a ti	megbékülésetek	megbéküléseitek
az ő	megbékülésük	megbéküléseik