mondakör

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmondɒkør]

Főnév

mondakör

1. Összefüggő mondák együttese.

Etimológia

monda +‎ kör

Ragozás

mondakör ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	mondakör	mondakörök
tárgyeset	mondakört	mondaköröket
részes eset	mondakörnek	mondaköröknek
-val/-vel	mondakörrel	mondakörökkel
-ért	mondakörért	mondakörökért
-vá/-vé	mondakörré	mondakörökké
-ig	mondakörig	mondakörökig
-ként	mondakörként	mondakörökként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	mondakörben	mondakörökben
-on/-en/-ön	mondakörön	mondakörökön
-nál/-nél	mondakörnél	mondaköröknél
-ba/-be	mondakörbe	mondakörökbe
-ra/-re	mondakörre	mondakörökre
-hoz/-hez/-höz	mondakörhöz	mondakörökhöz
-ból/-ből	mondakörből	mondakörökből
-ról/-ről	mondakörről	mondakörökről
-tól/-től	mondakörtől	mondaköröktől

mondakör birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	mondaköröm	mondaköreim
a te	mondaköröd	mondaköreid
az ő/ön/maga az önök/maguk	mondaköre	mondakörei
a mi	mondakörünk	mondaköreink
a ti	mondakörötök	mondaköreitek
az ő	mondakörük	mondaköreik