munter

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Német

Kiejtés

  • IPA: /mʊntɛɐ̯/

Melléknév

munter (középfok munterer, felsőfok am muntersten)

  1. élénk, eleven, friss, jókedvű

Svéd

Melléknév

munter (középfok munterare, felsőfok munterast)

  1. vidám