nádvágó

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈnaːdvaːɡoː]

Főnév

nádvágó

1. A nád learatására, illetve kukoricaszárvágásra, vesszőszedésre, ágvágásra is szolgáló, ívelt pengéjű, kaszaszerű vágóeszköz.

Etimológia

nád +‎ vágó

Ragozás

nádvágó ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	nádvágó	nádvágók
tárgyeset	nádvágót	nádvágókat
részes eset	nádvágónak	nádvágóknak
-val/-vel	nádvágóval	nádvágókkal
-ért	nádvágóért	nádvágókért
-vá/-vé	nádvágóvá	nádvágókká
-ig	nádvágóig	nádvágókig
-ként	nádvágóként	nádvágókként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	nádvágóban	nádvágókban
-on/-en/-ön	nádvágón	nádvágókon
-nál/-nél	nádvágónál	nádvágóknál
-ba/-be	nádvágóba	nádvágókba
-ra/-re	nádvágóra	nádvágókra
-hoz/-hez/-höz	nádvágóhoz	nádvágókhoz
-ból/-ből	nádvágóból	nádvágókból
-ról/-ről	nádvágóról	nádvágókról
-tól/-től	nádvágótól	nádvágóktól

nádvágó birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	nádvágóm	nádvágóim
a te	nádvágód	nádvágóid
az ő/ön/maga az önök/maguk	nádvágója	nádvágói
a mi	nádvágónk	nádvágóink
a ti	nádvágótok	nádvágóitok
az ő	nádvágójuk	nádvágóik