nekrózis
Kiejtés
- IPA: [ ˈnɛkroːziʃ]
Főnév
nekrózis
- (gyógyszertan) A nekrózis (vagy szövetelhalás) a sejtek és szövetek olyan visszafordíthatatlan károsodása, amely során a sejtek elhalnak. Ez a folyamat leggyakrabban sérülés, fertőzés, elégtelen vérellátás (ischaemia), mérgező anyagok vagy gyulladás következtében alakul ki. A nekrózis különbözik az apoptózistól (programozott sejthaláltól), mivel a nekrózis rendszerint káros külső tényezők hatására lép fel, és gyakran gyulladásos válasz kíséri.
A nekrózis típusai
- Koagulációs nekrózis: Általában az ischaemia következménye, gyakran fordul elő szív- és veseinfarktus során. A sejtek szerkezete megmarad, de az érintett terület megkeményedik.
- Liqifaktív nekrózis: Az elhalt sejtek feloldódnak, ami leginkább az agyban és bizonyos fertőzéseknél figyelhető meg, amikor a szövet „elfolyósodik”.
- Kazeózus nekrózis: A szövet sajtos szerkezetűvé válik, amit főként tuberkulózis fertőzésekben figyelhetünk meg.
- Zsírnekrózis: Zsírszöveti sejtek károsodása, amely gyakran hasnyálmirigy-gyulladásnál figyelhető meg.
- Gangrénás nekrózis: Az elégtelen vérellátás miatt létrejövő nekrózis, amit bakteriális fertőzés is bonyolíthat. Lehet száraz, nedves vagy gázgangréna.
A nekrózis jellemzői
- Gyulladásos válasz: A szervezet gyulladással reagál az elhalt szövetekre, és megpróbálja eltávolítani a károsodott részeket.
- Szövetkárosodás: A nekrózis által érintett szövetek visszafordíthatatlanul károsodnak.
- Véráramlás megszakadása: Gyakori ok, különösen az ischaemiás (véráramlás-csökkenés miatti) formáknál.
- Külső károsító tényezők: Fertőzések, mérgező anyagok és trauma is gyakori kiváltó okai.
Kezelés és gyógyulás
A nekrózisos szövetet gyakran sebészeti úton el kell távolítani, hogy megakadályozzák a további szövődményeket, például a fertőzéseket. Az ischaemiás nekrózisnál az érintett területek véráramlásának helyreállítása lehet fontos cél, míg fertőzések esetén antibiotikumos kezelés is szükséges lehet.