nuocere

Olasz

Kiejtés

• IPA: /nwoˈt͡ʃe.re/

Ige

nuocere

1. árt

Etimológia

A latin noceo igéből.

Ragozás

    nuocere ragozása

főnévi igenév	nuocere
segédige		avere	határozói igenév		nuocendo, nocendo
folyamatos melléknévi igenév		nuocente, nocente	befejezett melléknévi igenév		nuociuto, nociuto
személy	egyes szám			többes szám
	első	második	harmadik	első	második	harmadik
kijelentő mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen idő	nuoccio, noccio	nuoci	nuoce	nuociamo, nociamo	nuocete, nocete	nuocciono, nocciono
múlt idő	nuocevo	nuocevi	nuoceva	nuocevamo	nuocevate	nuocevano
történeti múlt	nocqui	nuocesti	nocque	nuocemmo	nuoceste	nocquero
jövő idő	nuocerò, nocerò	nuocerai, nocerai	nuocerà, nocerà	nuoceremo, noceremo	nuocerete, nocerete	nuoceranno, noceranno
feltételes mód	io	tu	lui/lei, esso/essa	noi	voi	loro, essi/esse
jelen	nuocerei, nocerei	nuoceresti, noceresti	nuocerebbe, nocerebbe	nuoceremmo, noceremmo	nuocereste, nocereste	nuocerebbero, nocerebbero
kötő mód	che io	che tu	che lui/che lei, che esso/che essa	che noi	che voi	che loro, che essi/che esse
jelen	nuoccia, noccia	nuoccia, noccia	nuoccia, noccia	nuociamo	nuociate	nuocciano, nocciano
múlt	nuocessi	nuocessi	nuocesse	nuocessimo	nuoceste	nuocessero
felszólító mód	—	tu	Lei	noi	voi	Loro
		nuoci, non nuocere	nuoccia, noccia	nuociamo, nociamo	nuocete, nocete	nuocciano, nocciano