nyápic

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɲaːpit͡s]

Melléknév

nyápic (középfok nyápicabb, felsőfok legnyápicabb)

  1. (bizalmas, pejoratív) Gyenge testalkatú, vézna. [1]

Etimológia

? Hangfestő szó.

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6